Valószínűleg mindenki ráismer egy-egy barátjára, ismerősére
vagy önmagára egy csütörtöki hölgyben. Csütörtökönként
minden szóba kerül: a múlt, a gyerekkor, a szerelmek, a család, a
mindennapok kis örömei és kudarcai. Mindig megvitatják aktuális
gondjaikat. Jelmezbál, részvények, kriptabővítés, sütés,
fogpótlás, tévéműsor, gyereknevelés, munka, öregedés, halál.
Az írónő, aki maga is színésznő, teljes beleérzéssel éli és
írja meg ezeknek a hölgyeknek az életét. Miközben pereg
előttünk a játék, nyilvánvalóvá válik, hogy franciák,
oroszok, magyarok nagyon hasonlítunk egymásra. Legalábbis az
asszonyok. "Nem vagyok író. Soha életemben nem ültem le
íróasztalhoz. Kószálok a városban, ábrándozom. Kis
papírdarabkákra párbeszédfoszlányokat jegyzek fel. Soha nem
gondolok ki nagy elméleteket. Én az érzéseimmel gondolkodom."
Lolleh Bellon
259
Views
23/08/2019 Last update