A LUNA című előadásnak célja, hogy minőségben reprezentálja a
valós és létfontosságú eszközt, a tánc kifejező erejét.
Az est folyamán a néző betekintést nyerhet egy olyan fizikai
állapotba, ahol a gravitáció elképesztő erejével játszadozva,
annak tereit ferdítve, különböző energiákkal dolgozva hozz
létre egy egységet. Az, ami belül (bennünk) történik,
sosem tud maradéktalanul azonos lenni azzal, ami „kívül” -
velünk történik aktivitásunk, cselekedeteink során. Bár a
világban való minden jelenlétünk szerepszerűként
működik, elgondolkodtató jelentőséggel bír. Kik is vagyunk
voltaképpen, ha „szerepeinkkel” nem vagyunk azonosak? Van valami
tehát, ami nem oldódik belőlünk a világban, nem tud
„külsővé” lenni, bármennyire is szeretnénk
olykor-olykor. De létezik-e ez a mindannyiunkban feltételezhető
„én-mag”, ha nem igazán objektiválható, nem kaphat
kifejezést? Nos, ennek a sajátos kettősségnek,
létezésünk mélyrétegében fellelhető törésvonalnak
kíván a darab művészi formát adni, nonverbális kifejezést.
Maday Tímea Kinga Magyarországon páratlanul kimagasló szakmai
múltjában, olyan tapasztalatra tett szert a nemzetközi szféra
kimagasló művészeivel együtt dolgozva, amely által olyan
eszközhöz nyúl, ahol a tiszta mozgáskultúrát használva
jeleníti meg gondolatait. Olyan világhírű együttesekkel és
alkotókkal dolgozott, mint Rosas, Anne Teresa de Keersmaeker, Cirque
du Soleil, Hofesh Shechter, Anouk van Dijk, David Hernandez és Falk
Richter, amely egyértelműen a sokszínűségre ad okot.
Táncművészek: Bali Boglárka, Baumgartner Krisztina, Gaál Júlia,
Horváth Zita, Mangi Kornélia, Nyeste Adrienn, Varsányi Szonja Zoé
Konzulens: Hámor József Zene: Montázs Fény: Vajda Máté
Jelmeztervező: Maday Tímea Kinga Koreográfus-rendező: Maday Tímea
Kinga Verso Verso, mint a dolgok visszája, ellentétes oldala. Az
előadás egy kifordított, párhuzamos értelmezésű világ,
esztétikai és filozófiai kérdésekkel foglalkozó, a megszokottól
eltérő, ellentmondásos olvasztótégely, amiben olyan karmával
találjuk szemben magunk, amit nem ok-okozat követ, mégis valahogy
tetteink, vagy vágyaink okán jön létre, ám a nem várt módon. Ez
a véletlenszerűség szülte kifordult világ a tetteink előre
láthatatlan következményeivel jön létre. Nem a megszokott
rendben, és várt módon zajlik a mozgás ebben a létben. A
mozdulatok maguk is mintha a visszájukra lennének hajtogatva, nem
abban az irányban haladnak, ahogy azt a logika megkövetelné. Ez a
kifordított világ a teljes őrületig facsarja, kiveti magából a
benne létezőt, és csúcspontján visszahuppan a valóság
realitásába. Hogyan, hány féle képpen kaphatunk fonákot az
életben? A kérdés már önmagában nem megszokott módon van
feltéve, hiszen ezt a jelzőt ritkán, vagy épp soha nem használjuk
az életre reflektálva. A válasz, az alacsony, vagy túl magas cél,
esetenként az eszközök helytelen használatában nyilatkozik meg.
Greguss Ágost (bölcseleti doktor) szerint a fonákság, az aljas
(alacsony)-ból fejlődik és gyarlóságot jelez, de valami
kellemesnek a túlhajtásából is eredhet, mint például az oktalan
jószívűség mások felé, ily módon átmenetet képez a komikumba.
Akár drámai köntösbe bújtatva, olyan pillanatok teremtése lehet
ez, ahol kettős jelentéssel bíró érzetek kelnek életre.
Előadók: Hargitai Mariann, Horváth Adrienn, Szilvási Anna, Tóth
Laura, Dabóczi Dávid Technikus: Fogarasi Zoltán Öltöztető: Deák
Orsolya Mentor: Szögi Csaba Zeneszerző: Mádi László Koreográfus:
Mádi László
circus
3308
Views
03/03/2020 Last update