„A Műegyetemen az ott dolgozó irodalmi színpad maga alakította
ki az ország első igazán korszerű színházi terét. Ehhez persze
az egyetem hathatós segítségére is szükség volt, amit nemcsak a
központi épület második emeletén található 10x14 méteres
„fekete doboz”, a hozzá tartozó próbaterem és kiszolgáló
terek megépítésekor, hanem mind a mai napig élvez a színház. Ez
a támogatás nemcsak pénzben mérhető, hanem mindenekelőtt abban,
hogy a Műegyetem mindenkori vezetői szellemi szabadságot
biztosítottak a Szkéné működéséhez. 1961-ben jött létre a
Műegyetemi Irodalmi Színpad, amelyet a kitűnő művész-pedagógus,
Keleti István vezetett. Két olyan, tanterem nagyságú helyiségben
próbáltak és játszottak, amely a II. világháború során súlyos
károkat szenvedő díszterem leválasztott felső részén
helyezkedett el. Ez a tér egyre inkább szűknek bizonyult, ezért az
elodázhatatlan felújítás helyett az egyetemisták
kezdeményezésére új színházterem építésébe fogtak. A
terveket – tanári felügyelet mellett – Vidolovics László
építészhallgató készítette, s az átépítésben a színpad
minden tagja részt vett. 1967 végén kezdődött a munka, s 1970.
március 21-én Weöres Sándor Theomachiájával nyílt meg az akkor
legmodernebbnek számító stúdiószínház. A termet kezdetben csak
az – 1968-tól már Szkéné Együttesnek nevezett – csoport
használta, majd 1975-ben a Regős Pál vezette BME Pantomim
Mozgásszínház otthona is ez lett. 1976-ban az egyetem felújította
a színpadot is, ekkor került fekete körfüggöny az addigi 34
mozgatható kulissza helyébe. Három évvel később
intézményesült az egyetemi KISZ-bizottság égisze alá tartozó
színház, ekkor bízták meg Regős Jánost: alakítson ki egy
sokszínű, színházszerű működési modellt.” „Regős néhány
év alatt az amatőrizmus egyik fellegvárát az alternativitásnak
helyet adó színházzá változtatta, a klubszerű működést
produkciós szemlélet váltotta fel. 1984-85-re kiszorultak az
alapítók, de a pantomimesek is. 1985-től a program gerincét az
akkori idők egyik legprogresszívabb társulata, a Tanulmány
Színház, a későbbi Arvisura Színházi Társaság előadásai
képezték. Tizenhárom év után, amikor az együttes vezetőjének,
Somogyi Istvánnak már szűknek bizonyultak a hely nyújtotta
lehetőségek, az Arvisura sokoldalú színésze, Pintér Béla
alapított olyan új társulatot, amely máig meghatározója a
Szkéné profiljának. Az Arvisura és Pintér Béláék mellett más
csoportok – például az Utolsó Vonal Színházi
Érdektömörülés, a Krétakör Társulat, a Stúdió „K”, a
Természetes Vészek Kollektíva, a Picaro Műhely, a Kompmánia
Színházi Társulás, a Honvéd Színház – is rendszeres
fellépési lehetőséget kaptak és kapnak. A nyolcvanas években itt
lehetett látni a vidéki stúdióelőadások javát, a kaposváriak
és szolnokiak visszatérő vendégek voltak. Sok-sok előadás eleve
erre a térre készült, vagy ez a színház fogadta be őket. Fodor
Tamás Woyzeckje, az Utcaszínház politikai botrányt kiváltó
Műmamája, Gaál Erzsébet Felütése, illetve a Székely B.
Miklóssal létrehozott Temetése (amely Nádas Péter drámájának
máig legautentikusabb előadása volt), Lábán Katalin Beckett és
Krauss-bemutatói, Nagy József első produkciója (Pekingi kacsa),
Szikora János (Ulysses), Ascher Tamás (Hobó-est), Zsótér Sándor
(Mizantróp) egy-egy munkája máig emlékezetemben él. S nemcsak
színházi kísérletek kaptak itt helyet, hanem – csak úgy,
találomra – a 180-as kortárs zenei együttes hangversenyei, a KFT
és a Muzsikás Együttes koncertjei, Balaskó Jenő performanszai,
Molnár Gyula besorolhatatlan műfajú előadásai is. Az alternatív
színházi központ megteremtésénél is fontosabb a Szkéné
nemzetközi tevékenysége. Regős Pál már 1978-ban nemzetközi
pantomim találkozót szervezett, s ebből nőtt ki a
Mozgásszínházak Nemzetközi Találkozója (IMMT), amelyet 1979-től
2003-ig évente-kétévente rendeztek meg. Ezt a programot
egészítette ki 1988-92 között a Magyar Mozgásszínházak
Találkozója. E két rendezvény döntően hozzájárult a hazai
mozgás- és táncszínházak megszületéséhez, megerősödéséhez,
e műfaj elterjedéséhez és megszerettetéséhez. A találkozókon,
vagy önálló fellépőként, olyan együtteseket láthatott a magyar
néző, mint az Odin Theatret, a Derevo, a Schahrazad Theatre, a
Shusaku and Dormu, a Divadlo na Provázku, a Living Theatre, a Bread
and Puppet, a Gardzienice – hogy csak a legemlékezetesebbekre
utaljak” „Szűkebb kört érintett a Szkéné másik jelentős
kezdeményezése: 1985-től húsz éven át minden nyáron
megrendezték a Nemzetközi Tánc-és Mozgásközpont (IDMC) nyári
műhelytanfolyamait, amelyeken hivatásos és amatőr művészek neves
külföldi mesterektől tanulhattak különböző tánc-és színészi
technikákat.” („Köztes színház” részletek Nánay István
írásából) 1968 – A Színház építése Vidolovics László
építészhallgató tervei alapján 1970-március 21. – az első
előadás Weörös Sándor-Theomachia R: Keleti István 1970-es
Szkéné Együttes (Wiegman A) és BME Pantomim (Regős Pál)
alapítása 1976 – felújítják a Szkéné Színházat 1979-től
– Nemzetközi Mozgásszínház Találkozók (folyamatos)
1980-Arvisura Színház (Somogyi István) 1985-2005ig Nemzetközi
Tánc és Mozgásközpont műhelyei (folyamatos) 2006-2010
Repertoárdarabok+ Asztal Fesztivál 1979-2010. művészeti vezető:
Regős János
culture
5957
Views
01/03/2020 Last update